Sziasztok!
Elmondhatatlanul sok ideje nem jelentkeztem, elnézésüket kérem azoknak, akik szorgalmasan követték volna az eseményeket kis blogom életében, de így alakultak a dolgok. Nem ígérem, hogy mostantól gyakoribb látogató leszek, de azért próbálgatom a szárnyaimat, írogatok, s ha egy-egy jobb vers kipattan a fejemből, azt megosztom Veletek is mindenképp. Most azonban a könyvemből szeretnék Elétek tárni egy rövidke részletet, melynek címe: Csodák palotája. Csak Isten a megmondhatója, hogy mikor készül el a nagy mű véglegesen, de amíg azzal nem szolgálhatok teljes egészében, be kell érnetek egy kis részlettel, azt hiszem, ezt hívják mézes madzagnak...:P Nos, dióhéjban a sztori: egy fiatal lány színészi karrierről álmodik és közben szerelmes az oktatójába, Még dolgozgatnom kell a következő részleten, mert nagyon gyorsan történnek az események, de azért remélem, tetszeni fog!:)Csak 18 éven felüleiknek ajánlott!:D
Cave tanár úr nem lakott messze, alig pár utcával lejjebb volt a háza. Julie szeme a sok sírástól vörösre dagadt, így napszemüveget húzott, bár tudta, hogy előbb-utóbb le kell vennie, ha beszélni akar Jasonnal. A falu minden szegletét ismerte, de most bizonytalanul lépkedett. Izgult. Odaért a házhoz, de nem mert becsengetni. Végül aztán erőt vett magán és bekopogott. Kisvártatva kinyílt az ajtó.
Szia Julie! – szólt Jason remegő hangon, zavarában. Haja nem volt tökéletesen beállítva, de így is lélegzetelállítóan festett. Mindössze egy rövidebb nadrágot és egy inget viselt. – Nem számítottam látogatóra, de gyere beljebb nyugodtan.
Szia Jason! – Julie csak nehezen tudta kimondani. – Igazán nem akarlak zavarni, nem is tudom, miért jöttem…
Gyere be! Csak nincs valami probléma? – közben beterelte a lányt a nappaliba és leültette a kanapéra.
Nos, ami azt illeti, van. De csak a szokásos, tudod, amit tegnap este is mondtam neked.
Várj, hozok egy italt, és a mellett mindent elmondasz és kiöntheted a szíved.
Jason kiment a konyhába, Julie pedig egyedül maradt. Felállt és körbesétált a nappaliban. A polcokon és az állványokon régi képek, oklevelek és könyvek voltak. Egy keretben egy kép volt, mely egy kisfiút és egy férfit ábrázolt. Nyilván apa és fia. Szemből fotóztak, az apa átöleli a kisfiát, aki kivirult és mosolygós arccal integet a kamerának. – Apám. - mondta Jason. Julie kicsit összerezzent, mikor meghallotta a férfi hangját, minden bizonnyal észrevette, hogy a képet nézte. Gyorsan letette és visszaült a szófára. Jason letett elé egy pohár limonádét, majd megkérdezte, mi a baj.
Tegnap apa közölte velem, hogy nem mehetek többé az óráidra. – hangja elcsuklott, de folytatta tovább mondanivalóját. Elege van a színésznői ábrándjaimból! De nem érti, nem érti… - Hevesen zokogott. Jason átkarolta és magához szorította. Mindkettejük testét forróság borította el. Julie reszketett Jason karjaiban, majd a férfi lágyan megcsókolta a lányt. Julia leírhatatlan örömöt érzett a szívében és testében, a szenvedélyes csókok gyorsan követték egymást. Cave forró csókokkal árasztotta el a remegő lány testét, aki néha halkan felnyögött, bár még mindig nem tudta elhinni, hogy ez a valóság. Mikor azonban meztelen testük összeért és egymás karjába fonódva egy lágy csókban forrtak össze, akkor tudta Julie: ez tényleg nem álom. Igaz szerelemmel teli szeretkezés volt az övék, végre átadhatták magukat a gyönyörnek, az élvezetnek, s felszínre törhettek az érzések, melyek régóta kavarogtak mindkettejükben. Még sokáig beszélgettek összebújva.
Van valami, amit már rég el akartam mondani. – mondta Jason. Régóta szerelmes vagyok beléd, és úgy vettem észre, hogy én sem vagyok közömbös számodra.
Ez így van. Már nagyon régóta magamba fojtom ezt az érzést, de most végre kimondhatom, hogy szeretlek!
Boldogan ölelték át egymást és Julie egy apró csókot lehelt Jason arcára. Minden problémáját elfelejtette, azt is, miért jött ide és most csak egy dolog járt a fejében: teljesült a vágya! Legalábbis az egyik.
Nem értem édesapádat. – szólt Jason, s ezzel Julia úgy hullott le az egekből a földre, mint egy madár, akit eltalált egy vadász. – Tényleg van tehetséged a színészethez, ezt, mint tanár mondom.
