Sziasztok Kedves Olvasók!:)
Végre megérkezett az első komment az oldalra, aminek nagyon örültem, Versember igazán kellemes perceket szerzett nekem a véleményével, ezért is döntöttem úgy, hogy ismételten megleplek Benneteket egy verssel. Vagy ki tudja, lehet, hogy nem csak egy vers lesz belőle, hanem egy történet, vagy valami hasonló. A mostani időszakban elég boldog időket élek, szóval megpróbálom szavakba önteni ezt a boldogságot, ha sikerül és igyekezni fogok, hogy minél szebben és minél jobban sikerüljön.:)
A Boldogság Édes Madara
A Boldogság Madara a szívembe költözött. Fészket épített magának, s rendre visszatér, hogy kis otthonát csinosítsa, ápolgassa. Nyugalmat hozott magával, meghittséget, s bár furán hangozhat, úgy érzem, valahányszor szólok, e kismadár énekel. Gyönyörű, lágy hangja betölti a teret, a legszomorúbb napot is vidámmá teszi, a szürkeségbe színt visz és varázslatot teremt. Szemén keresztül látom a világot, s beleremegek abba, amit ez a csodás kis lény észre vesz. Mert ő olyan dolgokat is megfigyel és meglát, amit a többi ember nem. Korábban én sem vettem volna észre, de most, hogy itt van, minden megváltozott. A csobogó víz hűsét másképp érzékeli ez az aranyos kismadár, ha lepihen egy hosszú, fárasztó repülőút után. A vöröslő, lemenő Nap fényében órákig képes fürdőzni, s gyönyörködni, melybe apró szíve majdnem beleszakad. Ilyenkor könnycseppek százai gördülnek szemeiből, majd belekezd lélekmelengető énekébe, mely az emberek szemére azonnal álmot hoz. S miután elbúcsúztatta a Napot, hogy a következő napon ugyanúgy meghaljon egy kicsit, ha látja majd eltűnni millió apró fénysugarával együtt, visszavonul fészkébe, s hallgatja saját énekét és életben tartja a hálám, hogy boldogságot hozott az életembe, a szívembe. És remél, hogy egy nap majd az ő szívébe is beköltözik egy kismadár, aki megváltoztatja addigi életét.
