Sziasztok!
Ezen bejegyzést már bölcs 24 évesként kezdem írni Nektek... Na, itt szakadt rám a plafon, szóval most épp a vakolat alól próbálom kiszabadítani magam... :D No de a viccet félretéve. A legutóbbi bejegyzésemet a születésnapom apropóján írtam, de hogy őszinte legyek, nem igazán változott azóta a világszemléletem, szóval nem lettem sokkal okosabb vagy ilyesmi. Persze az okosság és a bölcsesség nem is az évek múlásával párhuzamosan nő, sokkal inkább a tapasztalatainkra támaszkodva hozhatunk egy helyzetben ésszerű döntést, és a megélt élményeink alakítják gondolkodásunkat. Kétségtelen, hogy mindenki életében vannak hullámvölgyek, nehéz helyzetek, amikor úgy érzi, lehetetlen tovább folytatni. Sajnos nem tudok recepttel szolgálni ezekre a szituációkara: egy dolgot tehetünk csupán, felállunk a földről és a kezdeti sokk után folytatjuk az életet. Mert az sosem áll meg. Ekkor pedig megtapasztalhatjuk a legcsodálatosabb dolgot, amiről addig talán fogalmunk sem volt: a bennünk lakozó erőt! Ami hatalmas és továbblendít a legnehezebb pillanatokon is.
De nem is csak erről akarok írni, hanem egy másik fontos dologról, ami a minőségi időt jelenti számomra. Az elmúlt napokban azt vettem észre, hogy olyan gondolatok forognak a fejemben, amiket egy kedves volt munkatársam blogján olvastam. A lényege pedig az, hogy időt kell szánnunk magunkra, ha tartalmasan és minőségien szeretnénk élni, boldogok akarunk lenni és elégedetten akarjuk eltölteni a hátralévő jó néhány évünket. Nagyon gondolatébresztőek voltak Anna sorai és engem is arra sarkalltak, hogy végiggondoljam: mindent megteszek annak érdekében, hogy boldog legyek? A szomorú valósággal ekkor néztem szembe: valójában nem szánok elég időt magamra, keveset teszek a saját boldogságomért. De pontosan mire is gondolok? Rengeteg terv és ötlet van a fejemben, amit szeretnék megvalósítani, ám hajlamos vagyok elkövetni azt a hibát, hogy kifogást keresek: nincs időm rá, nem érek rá, stb. Nos, mindnyájan tudjuk, hogy ezek a kifogások lustaságból fakadnak, hiszen ismerjük azt a mondást, mely szerint mindenkinek arra van ideje, amire akarja. Ez tényleg így van. Nem állítom, hogy az életünk és a szokásaink megváltoztatása nem jár lemondásokkal és áldozatokkal, de ha belegondolunk, hosszú távon csak profitálhatunk belőle. Kiegyensúlyozottak, harmonikusak és boldogok leszünk még ebben a szörnyű, rohanó világban is. A legfontosabb, hogy megismerjük és megszeressük magunkat, hiszen ez a tényleges boldogság kulcsa és alapja. Amikor egy apró kis virágnak, egy gyönyörű napfelkeltének is úgy vagyunk képesek örülni, mint a gyerekek: mert a lelkünk tiszta és gondtalan. Mert tudjuk, hogy képesek vagyunk bármit elérni, csak akarnunk kell.
