Sziasztok!
Irtózatosan hosszú idő telt el az utolsó bejelentkezésem óta, így szeretnék bocsánatot kérni, amiért eddig nem írtam. Sok mindenben változott az életem. Jelenleg nagyon boldog vagyok, azt hiszem, ezt a szerelem teszi. :) Nem éreztem még soha ehhez foghatót, biztonságot, örömöt, izgalmat, varázslatot egyben. Jó kis gyógyszer, minden esetben felvidítja az embert. Az alább olvasható versem is ebből fakad, mármint ezekből az erős érzelmekből táplálkozik, amelyek meghatározzák mindennapi életemet. Olvassátok hát nagy szeretettel Ti is! :)
Otthon
Az éjjelek hosszúak, a nappalok céltalanok voltak
Mikor még nem voltál.
Mi volt a fontos: hogy rólam mit gondoltak
Mikor Te még nem szóltál.
Minden megváltozott egy perc alatt
Mikor rám találtál.
S bennem szemernyi kétség sem maradt
Ahogyan csókoltál.
S mikor Rád emelem tekintetem, már tudom,
Az arcodban ott van az otthonom.
